Relatív értékelés

Egy cég alacsonyabb szorzón forog a többieknél. Ez lehet lehetőség, de lehet indokolt árengedmény is rosszabb üzletre. Ráadásul előfordulhat, hogy az egész összehasonlított csoport túl drága. A relatív értékelés nem mondja meg magától, mi az elfogadható ár.

A környékbeli lakásokhoz hasonló gondolat

Lakásvásárlásnál nem sokat mond egy négyzetméterár, ha nem tudod, milyen környéken, milyen állapotban és milyen épületben van a lakás. A vállalatok relatív értékelése is hasonló: más cégek árazásához viszonyítasz, de előbb meg kell keresni az összehasonlítható üzleteket.

Ilyenkor olyan szorzókat használhatsz, mint a P/E vagy az EV/EBITDA. Az első a részvényárat az egy részvényre jutó nyereséggel, a második a vállalatértéket egy finanszírozás előtti eredménymutatóval veti össze. A megfelelő választást az üzleti modell és a számok tartalma határozza meg.

Egy tartomány, nem egyetlen biztos szám

Tegyük fel, hogy egy fiktív vállalat fenntarthatónak gondolt, normalizált EPS-e tíz forint. Hasonló cégek és különböző feltételezések alapján tizenkettő és tizenhat közötti P/E-t vizsgálsz. A szorzás 120 és 160 forint közötti becsült ártartományt ad.

Ez nem a részvény biztos jövőbeli ára. A tartomány két feltevésből áll: valóban kereshet-e tíz forintot egy részvényre, és indokolható-e a választott szorzó? Ha bármelyik megváltozik, az értékelés is elmozdul. A normalizált eredmény sem automatikusan az utolsó év nyeresége: az egyszeri és ciklikus hatásokat is meg kell vizsgálni.

Miért kap valaki magasabb szorzót?

Az egyik cég gyorsabban nőhet, jobb lehet az ügyfélmegtartása vagy kisebb az adóssága. Ezek indokolhatnak magasabb értékeltséget. A másiknál a gyengébb üzlet, a bizonytalan szabályozás vagy a nagy beruházási igény indokolhat alacsonyabb árat.

Néha a különbség valódi lehetőség, máskor a piac jogos óvatossága. A „versenytárs húszszoros P/E-n forog, tehát ez is annyit ér” gondolat önmagában kevés. Az eltérésekre üzleti magyarázat kell, nem csak egy átlag a táblázat alján.

A közös hiba az egész mezőnyt félreviheti

Ha az egész ágazat túl optimista növekedést áraz, attól nem lesz olcsó egy részvény, hogy kicsit alacsonyabb szorzón adják, mint a többieket. A relatív értékelés megmutatja, mi drágább a másiknál, de nem bizonyítja, hogy a teljes árszint indokolt.

Hasznos mellé a pénztermelést és egy egyszerű DCF-et is megnézni. Az eltérő módszerek nem mindig ugyanarra vezetnek; ez inkább további kérdéseket jelez, mint hibát. Jegyezd fel, mely feltevések változtatják meg legjobban a végeredményt, és ne tüntesd el a bizonytalanságot egy túlságosan pontos célszámmal.